2015. március 22. vasárnap, 00:00
Nemzeti SzínházA  vasárnap 45 "összebeszélt" lelkes győri volt kíváncsi arra, hogy Vidnyánszky Attila  milyen Körhinta előadást álmodott meg az 1956-ban a cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára jelölt film után.
Fábri Zoltán rendezését - akik látták tudják - nem lehet felülmúlni, tehát új filmet a mai rendezők ne próbáljanak meg csinálni az alapként szolgáló műből.

Hanem színpadra vinni a történetet ilyen rendezői és szereplői előélettel,  meg sem mondható, hogy ahhoz  mekkora bátorság kell. Teli nézőtér, nagy várakozás! Milyen önbizalom kell ebbe belefogni. A rendező mellett Zsuráfszky Zoltán mit tud hozzátenni ehhez  a súlyos teherhez, amit a film, mint túlszárnyalandó előzmény a darabra rávetít!
Felgördült a függöny és a gyanakvó figyelmet felváltotta a döbbenet. Jó! És ahogy teltek a percek egyre jobbnak és jobbnak érezte az ember az előadást. Már nem kerestük a hasonlóságot a filmhez. Körhinta
Egyszerű, ötletes díszletmegoldással teljesen hitelesen érezhető volt a pusztai élet keménysége. Az egész darabon végighullámzó mesterien megkomponált és előadott tánc és zene szemet és szívet gyönyörködtetően hozta  a néző lelkébe magyar gyökereink ízét.
A színészek benne éltek a szerepükben és a végén boldogság volt látni az arcukon, hogy nem csak mi a nézők, de ők is nagyon élvezték azt, amit számunkra ott, abban a közel két órában adtak.
Nem tudni, hogy a kritikusok, vagy az egyébként Vidnyánszkyra fanyalgók mit gondolnak a Nemzetiben most látható Körhintáról.
Mi, akik vasárnap ott voltunk hosszú percekig állva vastapsaltunk. Mindenki, aki a  darabban bármilyen formában részt vett megérdemelte.
Ha ilyet tudnak  a Nemzetiben, akkor jövünk!

 

Események

« < Augusztus 2019 > »
H K S K P V V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Partner oldalak

logo_kdszlogo_ikszlogo_biakesz_logoszabadvas