2016. március 15. kedd, 00:00

Nemzeti ünnep aktualitásokkal 1825-1847 közötti országgyűlések csupán mérsékelt reformokat hoztak. 1844-ben a magyar nyelv lesz az ország hivatalos nyelve ( nagyon ideje volt ), 1847-ben törlik el az ősiség törvényét. Az 1847-ben megalakult Ellenzéki Párt ( Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Batthyány Lajos) már forradalmi eszméket képviselt. Az osztrák elnyomó politika üveggolyóján most már végleg javíthatatlanná mélyülnek a repedések. Az 1848 február 22-i párizsi forradalom elindítja a „népek tavasza” néven ismertté vált forradalmi hullámot Európában (Berlin, Milánó, Prága). 1848. március 12-én kitör Bécsben is a forradalom. Metternich kancellár távozni kényszerül. Március 14-én a magyar parlament elfogadja Kossuth javaslatát. 1848. március 15-én a pesti radikális ifjúság utcai tüntetést szervez, melynek vezetői írók, költők, ifjú politikusok (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József). Lassan ébredtünk, sokáig vittük az igát másoknak, dolgoztunk keményen másokért. A függetlenség mindig sóvárgott eszméje volt az igazi magyarnak Mátyás király halála óta. Most is hasonló a helyzet. Harcolunk és küzdünk magyar nyelvünk fennmaradásáért, a történelmünk meghamisítása ellen és nemzetünk függetlenségéért. Petőfi nem is hinné, hogy mennyire aktuális minden gondolat és szó, ami a fejében és tollán és társaiéban is akkor megfogalmazódott. Döbbenten olvassuk 2016. március 15-én a Nemzeti dal első négy sorát: Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! Kedves és tisztelt Petőfi Sándor, dicső lelkedre esküszünk, hogy mi a szabadságot választjuk és harcolunk is érte, ha kell minden eszközzel! Sajnos megint „Itt az idő..”